A Ming korabeli agyag figura, amely a Bácsi Magda gyűjteményből származik, a Ming-dinasztia (1368–1644) művészeti és kézműves hagyományainak egyik szép példája. Ez az agyag figura (mérete: 26×9 cm) levehető fejjel készült, ami egy különleges jellemzője lehet a korszak szobrászatának. A Ming-kori Kínában a kerámiaművészet és az agyag szobrászat virágzott, különösen a temetkezési műtárgyak és rituális tárgyak készítése során, melyek az elhunytak túlvilági életét hivatottak szolgálni.

Az agyagfigurák gyakran temetkezési mellékletekként szerepeltek, és arra szolgáltak, hogy biztosítsák az elhunytak jólétét a túlvilágon. Az ilyen szobrok egyaránt ábrázoltak embereket, állatokat és más fontos szimbólumokat. A levehető fej arra utalhat, hogy a figura eredetileg egy komplexebb szerkezet része volt, vagy akár hogy cserélhető fejekkel rendelkezett, amit szimbolikus vagy gyakorlati célokra használtak.

A Ming-kor művészete nagy figyelmet fordított a részletekre és a finom kidolgozásra, amit ez az agyag figura is jól tükröz. Az agyag használata lehetőséget adott a művészeknek arra, hogy élethű és részletgazdag alakokat formázzanak. A figura testtartása, ruházata és arckifejezése is valószínűleg jelentőségteljes, és tükrözi a Ming-kori társadalom szokásait, valamint a hiedelmeket a túlvilági életről.

A Ming-korszakban különösen elterjedt volt az agyagszobrok készítése, és ez a hagyomány a korábbi dinasztiákból, például a Tang- és a Han-dinasztiából ered. Az agyagfigurák gyakran szimbolizálták a társadalmi rangot, hatalmat vagy vallási szerepeket. Az agyag szobrászat nemcsak dísztárgyak formájában jelent meg, hanem a társadalmi rituálék és temetkezési szertartások szerves részévé vált.

Ez a Ming korabeli agyag figura különleges helyet foglal el a Bácsi Magda gyűjteményben, hiszen nemcsak a művészeti szépségét, hanem a korabeli kínai kultúra spirituális és társadalmi értékeit is közvetíti. A levehető fej és a finoman kidolgozott testforma a Ming-dinasztia művészeinek technikai és esztétikai érzékenységéről tanúskodik, és egy különleges bepillantást nyújt a 15-17. századi Kína temetkezési szokásaiba és művészi világába.