Feszty Árpád (1856–1914) a magyar történelmi festészet kiemelkedő alakja, akit leginkább grandiózus történelmi jelenetek ábrázolásáról ismernek. Művészeti karrierje a 19. század végén és a 20. század elején bontakozott ki, amikor Magyarország a dualizmus időszakában jelentős társadalmi és kulturális átalakuláson ment keresztül. Feszty legismertebb alkotása A magyarok bejövetele című körképe, amely az 1896-os millenniumi ünnepségekre készült, és a honfoglalás hősi jeleneteit örökíti meg.

Feszty a festészet iránti elköteleződését édesapjától, Feszty Árpádtól, egy tekintélyes magyar politikustól és írótól örökölte. Bár kezdetben zenei pályára készült, festői tehetsége hamar megmutatkozott, és rövidesen a bécsi és müncheni művészeti akadémiákra került, ahol tökéletesítette képességeit. Műveit a realizmus és a romantika elemei jellemzik, gyakran festett történelmi és mitikus témákat, nagy hangsúlyt fektetve a részletek hitelességére és a drámai kifejezésre.

A Magyar harcos lovon című festmény egy olyan időszakot idéz, amikor a nemzeti identitás erősítése és a történelmi múlt iránti érdeklődés a magyar festészet egyik központi témájává vált. A festményen egy bátor magyar lovas harcos látható, akinek ruházata és fegyverzete a honfoglalás korát idézi. Feszty mesterien ábrázolja a lovas dinamikáját és a harcos karakterének bátorságát, amely a magyar nép erőteljességét és harci szellemét hivatott kifejezni.

Feszty művei nemcsak a magyar történelemhez fűződő erős érzelmi kötődést tükrözik, hanem azt a vágyat is, hogy megörökítse a nemzet múltjának dicsőséges pillanatait, így teremtve kapcsolatot a múlt és a jelen között.