A Limogei zománc műtárgyak a 15. és 17. század között Franciaország egyik leghíresebb művészeti központjában, Limoges városában készültek. Limoges híressé vált a zománcművészet terén, és a város műhelyei különösen nagy szerepet játszottak a keresztény ikonográfiával és bibliai jelenetekkel díszített zománcképek készítésében. A zománcművészet egy különleges technika, amely során az üvegport fémfelületre olvasztják, és ezzel tartós, fényes, színes felületet hoznak létre. Az ilyen zománcozott tárgyak gyakran használtak templomokban, oltárokon és a vallási dísztárgyak között, de magánemberek birtokában is megtalálhatók voltak.

A Bácsi Magda gyűjteményből származó Limogei zománckép (17×9,5 cm) egy különleges példa erre a zománc technikára. A műtárgy fekete alapon fehér és arany színekkel díszített, ami jellemző a Limoges-i zománc klasszikus megjelenésére. A zománcon Johannes (János apostol) ábrázolása látható, ami a keresztény művészet kedvelt témája volt ebben az időszakban. János alakja a teológiai hagyományok szerint gyakran jelenik meg evangéliumi témákban, különösen a Jézus körüli események során.

A zománcképek készítése Limoges-ban virágzott a 16. és 17. században, különösen a reformáció és a katolikus ellenreformáció időszakában. Az egyház erősen támogatta a vallási tárgyú művészetet, így a zománcművesek műhelyei számos templom és magánkollekció számára készítettek ikonikus díszítéseket. Ezek a műalkotások nemcsak a hit kifejezőeszközei voltak, hanem a gazdagság és a magas társadalmi rang szimbólumai is, hiszen a zománcozott műtárgyak előállítása igen munkaigényes és költséges volt.

A Limogesi zománc képeken gyakran megfigyelhető a gazdag díszítés, a részletgazdag arany- és ezüstszínezés, valamint a sötét háttér, amely még hangsúlyosabbá tette a rajtuk szereplő alakokat. Ez a kontraszt a fekete alapon megjelenő fényes színek között a 17. századi művészeti stílusra jellemző volt, amely a drámai hatásokra és az erőteljes kifejezésre helyezte a hangsúlyt.

Ez a zománckép a Limoges-i zománcművesség magas színvonalát képviseli, és a Bácsi Magda gyűjtemény egyik különleges darabja, amely egyaránt rendelkezik esztétikai és történelmi értékkel. Az ilyen műtárgyak nem csupán vallási ikonográfiájuk miatt jelentősek, hanem annak az időszaknak a társadalmi és kulturális értékrendjét is tükrözik, amikor a művészet és a vallás szoros kapcsolatban állt egymással.