Luigi Rossini (1790–1857) az itáliai neoklasszicizmus egyik kiemelkedő mestere volt, akinek nevét főként részletes és lenyűgöző rézkarcairól ismerhetjük. Rossini az olasz építészet, különösen Róma antik építészeti örökségének megörökítésében jeleskedett. Tanulmányait Bolognában, az Accademia di Belle Arti-n folytatta, majd Rómába költözött, ahol az ókori római romok inspirálták munkáit.

1812 és 1829 között Rossini lenyűgöző sorozatot készített, amely Róma ókori építészeti remekeit és a korabeli városi tájképet örökítette meg. Rézkarcain finom részletességgel és pontossággal ábrázolta az ókori római épületeket, mint például a Colosseumot, a Pantheont, az ókori fórumokat, diadalíveket és más ikonikus építményeket. Munkái hű képet adnak Róma építészeti csodáiról és azok történeti jelentőségéről, és fontos forrásként szolgálnak a város történetének megértésében.

Rossini rézkarcai különös hangsúlyt fektetnek a kompozíció precizitására és a fény-árnyék játékra, melynek köszönhetően a metszetek drámai hatást keltenek. Műveiben az ókori világ dicsőségét igyekezett megörökíteni, és a művészetek tisztelete vezérelte. Munkássága során a grandiózus építészeti elemek, szobrok és domborművek ábrázolása mellett a környező tájat és városi élet mozzanatait is beemelte képeibe, ezáltal a történelmi múltat közel hozva nézői számára.

Rossini alkotásai a klasszikus művészetek iránti rajongás és az építészeti örökség megőrzésére tett erőfeszítések időtálló példái, és máig különleges értéket képviselnek a művészetkedvelők és történészek számára egyaránt.