Az olasz majolika fajansz a 18. század egyik legjelentősebb és legelismertebb kerámiai műfaja volt, amely az itáliai kézműves mesterek kifinomult technikai tudását és esztétikai érzékét tükrözi. A Bácsi Magda gyűjteményből származó, D.B. 1750 jelzéssel ellátott darab (mérete: 21,5×33 cm) egy kiváló példája ennek a fajansz technikának, amely égetett agyagot és ólommázat használ, hogy csodálatosan színes és tartós felületet hozzon létre.

A majolika technika a reneszánsz korszakában vált népszerűvé Olaszországban, különösen olyan városokban, mint Faenza, Deruta, és Urbino, és azóta is kedvelt kerámiastílus maradt. A 18. századra ez a művészi kifejezésmód továbbra is virágzott, és a fajansz tárgyak készítése a művészeti innováció és az európai kerámiaművészet központi eleme lett. Az olasz majolikák jellemzője a ragyogóan színes, részletgazdag festés, amely gyakran mitológiai jeleneteket, vallási ábrázolásokat, valamint virág- és állatmotívumokat örökít meg.

Ez a fajansz darab a D.B. 1750 jelzéssel valószínűleg egy mesteri műhelyben készült, amely a fajansz- és majolikakészítés magas színvonalát képviselte. Az 1750-es év az olasz kerámiaművészet egyik virágzó időszaka volt, amikor a kézművesek olyan innovatív technikákat és motívumokat alkalmaztak, amelyek a kor divatos stílusait, például a rokokót is beépítették alkotásaikba. A darab díszítése valószínűleg gazdag ornamentikát és szimbolikus jelentéssel bíró elemeket tartalmaz, amelyek összekapcsolják az itáliai művészeti hagyományokat az európai kerámiaipar nemzetközi tendenciáival.

A fajansz készítési folyamata magában foglalja az agyagtárgy kétszeri égetését, amely után a mázas felületre festenek. Az ólommázas festékek élénk, ragyogó színeket eredményeznek, ami a majolikák egyedülálló vonzereje. Az ilyen típusú kerámiák gyakran használtak dísztárgyként, de praktikus funkciókat is betölthettek, például tányérként, tálként vagy más használati tárgyként.

A Bácsi Magda gyűjteményből származó olasz majolika fajansz nemcsak az olasz kerámiaművészet kiválóságát tükrözi, hanem egy fontos kulturális emléket is megtestesít, amely összekapcsolja a művészeti eszközöket a mindennapi élet használati tárgyaival. Ez a darab fontos része a gyűjteménynek, hiszen bemutatja a 18. századi olasz kerámiaművészet kifinomultságát és technikai precizitását, amely a mai napig nagyra értékelt művészeti alkotás.