Góth Móric (1873. március 2., Avasfelsőfalu – 1944. július 11., Amszterdam) magyar festőművész volt, aki jelentős szerepet játszott a 20. század eleji magyar és európai művészeti életben.

Tanulmányai és pályafutása:

• Kezdeti tanulmányok: Jogi tanulmányai mellett Bihari Sándor és Karlovszky Bertalan festőiskolájában képezte magát Budapesten.
• München és Nagybánya: Továbbfejlesztette tudását Münchenben, majd Nagybányán, ahol Hollósy Simon tanítványa volt.
• Párizs és Bretagne: 1906 és 1908 között Párizsban élt, később Bretagne-ban telepedett le, ahol a helyi táj és fényviszonyok inspirálták munkáit. Arcanum

Kiállítások és elismerések:

• Magyarországi kiállítások: 1909-ben a Műcsarnokban, 1911-ben és 1918-ban a Nemzeti Szalonban, 1926-ban pedig az Ernst Múzeumban rendezett gyűjteményes kiállításokat.
• Nemzetközi jelenlét: Művei szerepeltek külföldi kiállításokon is, különösen Hollandiában, ahol később letelepedett.
• Elismerések: 1912-ben Budapest városa Ferenc József jubileumi ösztöndíjjal jutalmazta. 

Stílusa és művei: Góth Móric naturalisztikus tájképeiről és finom színérzékenységéről ismert. Művei közé tartozik a „Krumplihámozó”, a „Feleségem és leányaim”, a „Cirkusz” és a „Szekér lovakkal”, amelyek a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében találhatók.